Az ukrajnai háború által kiváltott energiaválság gazdaságilag annyira pusztítónak bizonyulhat mind Oroszország, mind az Európai Unió számára, hogy végül mindkettőt mint nagyhatalmat a világ színterén csökkentheti.Ennek az elmozdulásnak a következménye – még mindig homályosan érthető –, hogy úgy tűnik, gyorsan elmozdulunk egy kétpólusú világ felé, amelyet két szuperhatalom ural: Kína és az Egyesült Államok.

Ha az unipoláris amerikai dominancia hidegháború utáni pillanatát 1991-től a 2008-as pénzügyi válságig tartjuk, akkor a 2008-tól ez év februárjáig tartó időszakot, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a kvázi-multipolaritás időszakának tekinthetjük. .Kína gyorsan emelkedett, de az EU gazdasági mérete – és 2008 előtti növekedése – jogos igényt adott rá, hogy a világ egyik nagyhatalma legyen.Oroszország mintegy 2003 óta tartó gazdasági fellendülése és a folyamatos katonai ereje szintén felkerült a térképre.Újdelhitől Berlinen át Moszkváig vezetők a multipolaritást a globális ügyek új struktúrájaként üdvözölték.

Az Oroszország és a Nyugat között zajló energiakonfliktus azt jelenti, hogy a többpólusú időszak véget ért.Bár Oroszország nukleáris fegyvereinek arzenálja nem szűnik meg, az ország egy kínai vezetésű befolyási övezet fiatalabb partnerévé válik.Az energiaválság viszonylag csekély hatása az amerikai gazdaságra viszont geopolitikailag hideg kényelem lesz Washington számára: Európa elsorvadása végső soron lerontja a kontinenst régóta barátként tartó Egyesült Államok hatalmát.

Az olcsó energia a modern gazdaság alapja.Noha az energiaszektor normál időkben a legtöbb fejlett gazdaság teljes GDP-jének csak egy kis részét teszi ki, a fogyasztásban mindenütt jelen lévő minden szektor inflációjára és ráfordítási költségeire túlzott hatást gyakorol.

Az európai villamosenergia- és földgázárak közel tízszerese a történelmi átlagnak a 2020-ig tartó évtizedben. Az idei hatalmas drágulás szinte teljes mértékben az orosz ukrajnai háborúnak köszönhető, bár az idei nyári rendkívüli hőség és aszály tovább súlyosbította.2021-ig Európa (beleértve az Egyesült Királyságot is) földgázának mintegy 40 százaléka, valamint olaj- és szénszükségletének jelentős része az orosz importtól függött.A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint Oroszország hónapokkal az ukrajnai inváziója előtt elkezdte manipulálni az energiapiacokat és felemelni a földgáz árát.

Európa energiaköltsége normál időkben a GDP körülbelül 2 százaléka, de a becslések szerint 12 százalékra nőtt a dráguló árak miatt.Az ilyen mértékű magas költségek azt jelentik, hogy Európa-szerte számos iparág visszaszorítja vagy teljesen leállítja tevékenységét.Az alumíniumgyártók, a műtrágyagyártók, a fémkohók és az üveggyártók különösen ki vannak téve a magas földgázáraknak.Ez azt jelenti, hogy Európa mély recesszióra számíthat az elkövetkező években, bár a gazdasági becslések arra vonatkozóan, hogy pontosan mekkora mértékű, eltérőek.

Hogy világos legyen: Európa nem lesz szegény.Ezen a télen sem fagynak meg az emberek.A korai mutatók arra utalnak, hogy a kontinens jó munkát végez a földgázfogyasztás csökkentése és a tárolótartályok téli feltöltése terén.Németország és Franciaország – jelentős költséggel – államosította a főbb közműveket, hogy minimalizálja az energiafogyasztókat érő zavarokat.

Ehelyett a kontinens valódi kockázata a gazdasági versenyképesség elvesztése a lassú gazdasági növekedés miatt.Az olcsó gáz az orosz megbízhatóságba vetett hamis hittől függött, és ez örökre elmúlt.Az ipar fokozatosan alkalmazkodni fog, de ez az átállás időbe telik – és fájdalmas gazdasági zavarokhoz vezethet.

Ezeknek a gazdasági gondoknak semmi közük a tiszta energiára való átálláshoz vagy az EU vészhelyzeti reakciójához az ukrajnai háború okozta piaci zavarokra.Ehelyett Európa azon múltbeli döntéseire vezethető vissza, hogy az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, különösen a földgáztól függőség alakult ki.Bár a megújuló energiaforrások, mint a nap- és szélenergia, idővel kiválthatják a fosszilis tüzelőanyagokat az olcsó villamosenergia-termelésben, nem tudják könnyen kiváltani a földgázt ipari felhasználásra – különösen azért, mert az importált cseppfolyósított földgáz (LNG), amely a vezetékes gáz gyakran hangoztatott alternatívája, jóval drágább.Egyes politikusok arra irányuló próbálkozásai, hogy a tiszta energiára való átállást okolják a folyamatban lévő gazdasági viharért, tévesek.

A rossz hír Európa számára egy már meglévő tendenciát erősít: 2008 óta az EU részesedése a világgazdaságban csökkent.Bár az Egyesült Államok viszonylag gyorsan kilábalt a nagy recesszióból, az európai gazdaságok hatalmasat küzdöttek.Némelyiküknek évekbe telt, mire visszanőtt a válság előtti szintre.Mindeközben az ázsiai gazdaságok továbbra is szemet gyönyörködtető ütemben növekedtek, Kína hatalmas gazdaságának élén.

A Világbank adatai szerint 2009 és 2020 között az EU éves GDP-növekedésének üteme átlagosan mindössze 0,48 százalék volt.Az Egyesült Államok növekedési üteme ugyanebben az időszakban csaknem háromszorosa volt, átlagosan évi 1,38 százalékos.Kína pedig 7,36 százalékos éves ütemben nőtt ugyanebben az időszakban.A nettó eredmény az, hogy bár az EU részesedése a globális GDP-ből 2009-ben nagyobb volt, mint az Egyesült Államoké és Kínaé, most a legalacsonyabb a három közül.

Még 2005-ben az EU a világ GDP-jének 20 százalékát adta.A 2030-as évek elején ennek az összegnek csak a felét fogja kitenni, ha az EU gazdasága 2023-ban és 2024-ben 3 százalékkal zsugorodik, majd újraindítja a pandémia előtti langyos, évi 0,5 százalékos növekedési ütemet, miközben a világ többi részén 3 százalékos a növekedés. a világjárvány előtti globális átlag).Ha a 2023-as tél hideg lesz, és a közelgő recesszió súlyosnak bizonyul, Európa részesedése a globális GDP-ből még gyorsabban csökkenhet.

Ami még rosszabb, Európa katonai erejét tekintve messze elmarad más hatalmak mögött.Az európai országok évtizedek óta takarékoskodnak a katonai kiadásokkal, és nem tudják könnyen pótolni a beruházások hiányát.Bármilyen európai katonai kiadás most – az elvesztegetett idő pótlására – alternatív költséget jelent a gazdaság más részei számára, ami potenciálisan tovább fékezi a növekedést, és fájdalmas döntéseket kényszerít a szociális kiadások csökkentésével kapcsolatban.

Oroszország helyzete vitathatatlanul súlyosabb, mint az EU-é.Igaz, az ország még mindig hatalmas bevételekre tesz szert olaj- és gázexportból, főleg Ázsiába.Hosszú távon azonban az orosz olaj- és gázszektor valószínűleg hanyatlásnak indul – még az ukrajnai háború befejezése után is.Az orosz gazdaság többi része küszködik, a nyugati szankciók pedig megfosztják az ország energiaszektorát attól a műszaki szakértelemtől és beruházási finanszírozástól, amelyre égetően szüksége van.

Most, hogy Európa elvesztette az Oroszországba mint energiaszolgáltatóba vetett hitét, Oroszország egyetlen életképes stratégiája az, hogy energiáját ázsiai ügyfeleknek adja el.Szerencsére Ázsiának számos növekvő gazdasága van.Oroszország sajnálatos módon jelenleg szinte teljes csővezeték-hálózata és energiainfrastruktúrája az Európába irányuló exportra épül, és nem tud könnyen kelet felé fordulni.Évekbe és dollármilliárdokba fog telni, amíg Moszkvának át kell irányítania energiaexportját – és valószínűleg azt fogja tapasztalni, hogy csak Peking pénzügyi feltételei alapján tud forgatni.Az energiaszektor Kínától való függősége valószínűleg a tágabb geopolitikára is át fog terjedni, egy olyan partnerségre, amelyben Oroszország egyre kisebb szerepet játszik.Vlagyimir Putyin orosz elnök szeptember 15-i beismerése, hogy kínai kollégájának, Hszi Csin-pingnek „kérdései és aggályai” vannak az ukrajnai háborúval kapcsolatban, utal arra a hatalmi különbségre, amely már most is fennáll Peking és Moszkva között.

 

Az élelmiszerhiány – és a rendelkezésre álló termékek magas ára – még nagyobb problémát jelenthet ezekben a régiókban, mint az energia.Az ukrajnai háború hatalmas mennyiségű búza és egyéb gabona betakarítását és szállítási útvonalait tönkretette.Az olyan nagy élelmiszerimportőröknek, mint Egyiptom, van okuk aggódni a politikai nyugtalanság miatt, amely gyakran kíséri az élelmiszerárak növekedését.

A világpolitika lényege az, hogy egy olyan világ felé haladunk, ahol Kína és az Egyesült Államok a két legfontosabb világhatalom.Európa félrezárása a világ ügyeitől sérti az Egyesült Államok érdekeit.Európa – nagyrészt – demokratikus, kapitalista, elkötelezett az emberi jogok és a szabályokon alapuló nemzetközi rend mellett.Az EU a biztonsággal, az adatvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos szabályozás terén is vezető szerepet tölt be a világban, és arra kényszerítette a multinacionális vállalatokat, hogy magatartásukat világszerte az európai normákhoz igazítsák.Oroszország oldalra állítása pozitívabbnak tűnhet az Egyesült Államok érdekei szempontjából, de azzal a kockázattal jár, hogy Putyin (vagy utódja) pusztító – esetleg katasztrofális – módszerekkel fog reagálni az ország rangjának és tekintélyének elvesztésére.

Miközben Európa küzd gazdaságának stabilizálásáért, az Egyesült Államoknak lehetőség szerint támogatnia kell azt, többek között egyes energiaforrásainak, például az LNG-nek exportálásával.Ezt talán könnyebb mondani, mint megtenni: az amerikaiak még nem ébredtek fel teljesen saját növekvő energiaköltségeikre.A földgáz ára az Egyesült Államokban idén megháromszorozódott, és magasabbra is emelkedhet, mivel az amerikai vállalatok megpróbálnak bejutni a jövedelmező LNG exportpiacokra Európában és Ázsiában.Ha tovább emelkednek az energiaárak, az amerikai politikusokra nyomás nehezedik, hogy korlátozzák az exportot, hogy megőrizzék az energia megfizethetőségét Észak-Amerikában.

A gyengébb Európával szemben az Egyesült Államok döntéshozói hasonló gondolkodású gazdasági szövetségesek szélesebb körét akarják majd kiművelni olyan nemzetközi szervezeteknél, mint az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzetközi Valutaalap.Ez nagyobb udvarlást jelenthet az olyan középhatalmaknak, mint India, Brazília és Indonézia.Ennek ellenére úgy tűnik, Európát nehéz pótolni.Az Egyesült Államok évtizedek óta profitált a kontinenssel fennálló közös gazdasági érdekekből és egyetértésből.Amilyen mértékben Európa gazdasági súlya most csökken, az Egyesült Államoknak keményebb ellenállással kell szembenéznie a nagy vonalakban demokráciát kedvelő nemzetközi rendről alkotott elképzelésével szemben.